Sziasztok
index.hu/sport/futball/2025/06/24/labdarugas-futball-ligue-1-olympique-lyon-penzugy-kizaras/
Nyilván lesz benne kanyar de uborkaszezonba kis olvasnivaló.:-)

Hol a rakéta?

Amikor Tigrisek válaszoltam, ránéztem telommal, a tennap reggel készített fotóra.
Újra éltem a köré kerekedett történetet.

Lányom megkért, hogy vigyázzak már Unokáimra, mert el kell mennie.
Nyolcra náluk voltam.
Miközben a fiúcskát etettem pépes reggelijével, megkértem, hogy a tévét kapcsolja már be, mert 08.31-kor indul az űrrepülés
- Engemet nem hoz ennyire lázba az kilövés, mint téged! - jegyezte meg, eleget téve kívánságomnak.

A nagyobbiknak, mutattam, hogy hol vannak az utazók a rakétában, de már Start is volt.
Odahúztam, etetőszékével együtt a kicsit is, majd készítettem róluk egy képernyővel közös fotót.
A sötét tudósítás közepén, fénylő golyó a szupergyors utazó szerkezettel.
Mindketten tekintetükkel az eseményt követik
- Hól a rakéta? - kérdezte lányunokám.
- Ez maga a repülő!- mutattam a sárga foltra.
A közvetítés figyelhette párbeszédünket, mert képet váltott és mutatta a kabin belsejét, benne a négy utassal.
- Így fekszenek benne, ahogy Te szoktál az ágyon! - jegyeztem meg.

Utána persze jött a játék .
Hévízről hozott vásárfia kötéknykéjét rákötöttem, abban készített nekem "reggelit" , amíg ölemben lévő öccsével labdát gurítgattunk le a spírális lejtőn.
Labdáztunk, majd bunkert építettünk székekből, plédekből.
Ami megszokott már, közös időnk alatt.

Valószínűleg nem fog emlékezni rá, hiszen három éves sincs még a nagylány, de talàn derengeni fog valami, erről a napról.
Talán!
Azonban a fénykép örök tūrelme által, ha az bármikor felnőtt korában kezébe kerül, átjárja majd Őket az a gondolat, még akkor is, ha én már nem leszek:
- Ezt nagyapánk készítette azon a napon, aki nagyon szeretett bennünket!

Jó reggelt!