már 15 2021

2021. március 15. hétfő

A bejegyzés trackback címe:

https://tippmix.blog.hu/api/trackback/id/tr2316461114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csak a 100 legfrissebb kommentet szeretném látni!

HANNIBAL179 2021.03.15. 06:08:45

Van, de most nincs!

Keresztlányunk, vásárnap megérkezett hozzánk.
A szülei kérése az volt, hogy ha lehet, ne sokat telozzon
Amint elmentek, kirándulni indultunk a közeli erdőbe.
Barka és aranyeső keresése volt a cél, a kellemes időben megtett sétának.
Egyéb is lett belőle.

A szemközti dombról fölfedeztük a kopasz ágak között búvó házunkat, sőt még a kérődző fekvő kecskénket is.
Felidéztem a gyermekkel a múltban tanultakat az összetett gyomorról.
Gyorsan hozzátette a személyes névmásokat, amiket szintén abban az időben tanítottam Neki.

Az erdő átfésűlését vonalban végeztük.
Felfedeztük az őzek által kapart fekhelyét, lábuk nyomát.
Magam feljebb mentem, látóteren kivül.
Viccelve hozzátéve, hogy
-Majd felétek terelem az őzet!
Később, valóban felvertem egy szép nyulat vackából.
Örömömre feléjük szaladt a dombháton.
Sajnos nem látták meg, mert hamarabb lecsúztak fhenéken a meredéyen, mint kellett volna.
Így elmaradt számukra a váratlan találkozás.

A patak partján egy közepes testű kutya csontvázára leltünk.
A fehér csontokat szemléltük.
A tízéves kislány érdeklődve hallgatta, mellém guggolva, hogy egy-egy darab, melyik rész.
Combcsont, medence-, gerinc!
A koponyát, a szemüregbe dugott bottal felemelve forgatta.
Néztük a szemfogakat és az álkapcsot.

Arrébb menve, kedves ismerőseink jöttek éppen haza.
Kocsijukból kiszállva a két gyermekbarát nem a házba indult be, hanem előttünk sietett játszani a patakmederhez.
Édesanyjuk sorolta nekem, hogy a tavaly nekik adott, nagy veder kannavirág gumója, milyen gyönyörű és hosszan ékeskedő virágot hozott számukra.
Ők bambusznád gyökereket adtak nekünk.
Lányuk barátaival, szabályos bunkerben pléden játszanak a náderdőben, amit édesapjuk kisbaltával faragott ki.
Az örökzöldbe te nem látsz be, oly sűrű.

Most, a két tíz éves gyerkőc, a tiszta vízű patak, mélyzöld hullámzó növényei között matattak.
Hason feküdtek a pallóhídon és fűzfavesszejükkel a medret kutatták izgatottan suttogva.
- Van benne hal?- kérdeztük tőlük.
-Van, de most nincs! Elmentek.
-De van tengeri csiga !- tették hozzá gyorsan.

Ezek a gyerekek a szabadban vannak legtöbbet.
Igen magabiztosak, talpraesettek, értelmesek.
Sokszor találkozunk velük, amint csimpaszkodnak, fára másznak, bújócskáznak.
A természetközeli élményeik, újabb és újabb kalandokra serkentik, a világra nyitott szemlélődésüket.

Kirándulásunk során, elhaladtunk azon hely mellett, ahol lányom egykor a majd 100 kisbékát összefogdosta.
Amikor délután Ők is megjöttek látogatóba, felidéztük a dolgot.
A teraszról, rögtön abba az irányba mutatott, ahol történt a dolog.
Pedig, óvódás volt még akkor.

Sok érdekes dolog volt még a két nap.
Azonban:
Mix fogadás=00.
Nem is hiányzik.
Majd talán holnap.

A megemlékezés, történelmünk e fontos napján:

Aki fogad, az nyerjen!
Jó reggelt!

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Első komment: 2008.01.15.

Utolsó kommentek

BL tippjáték